Egy férfi portré projektről

Már néhány éve annak, hogy elkezdtem portrékat fotózni. Eleinte utazások alkalmával örökítettem meg embereket, majd amikor elkészült a házi stúdióm tudatosan kezdtem törekedni arra, hogy olyan portrékat fotózzak, amelyek nem csupán a jól bevált családi képeket jelentik. Különleges érdekes gyakran idős embereket is fotózni akartam, mert az idős emberek szinte egész élete megjelenik a tekintetükben, a kezeik redőin vagy a testtartásukban.
Ezen törekvésem legújabb projektje volt Pataki Mihály barátomról készült képsorozat. Misi több, mint 40 éve a barátom. Közös munkahelyünk a Tungsram volt, ahol egymás mellett voltak az irodáink. Kapcsolatunk a ’90-es évek elején erősödött meg, amikor a GE megvásárolta a Tungsramot, s eldőlt, hogy SAP rendszereket fogunk bevezetni. A Magyarországi SAP bevezetést a logisztikai területen én vezettem, s Misi a Szállítmányozási és raktárgazdálkodási osztályon felelt a vidéki raktárak zökkenőmentes áruszállításaiért. Így tehát szoros munkakapcsolat alakult ki. Miután elváltak útjaim a Tungsramtól, Misivel is megszakadt a kapcsolat, de mint a jó barátságnak, nekünk sem ártott meg a hosszabb szünet. Nyugdíjbamenetelünk után felerősödő öreg fiúk klubjának tagjaként immár sok sok éve, havonta egy közös ebéd keretében oldjuk illetve próbáljuk megoldani a világ nagy gondjait! Egy ilyen ebéd adta a lehetőséget, hogy megbeszéljünk a studió fotózást.
A projekt, mint általában az én esetemben olyan mintaképek válogatásával indult, amely úgy éreztem, hogy Misi karakteréhez, személyiségéhez közel állhatnak. Ezeket az interneten fellelhető mintaképeket illetve a studiófotózáshoz vásárolt, “Set a light” nevű szoftver használatával tervezett portrétervek kapcsolódtak. Ezeket megbeszéltük Misivel, s kitaláltam néhány rekvizítumot (kalap, nyakkendő, sétabot stb.), amelyek a képek hangulatát az elképzeléseim felé irányította. Ezeket részben Ő részben én szedtem össze.
A fotózás napján jó hangulatban, de még nem teljes oldottságban indult a projekt. De tapasztalatból tudom, hogy mindenkinek, még egy profi modellnek is szüksége van egy kis “bemelegedésre”, hogy megszokja a pózolást, az instrukciókat, a fényeket stb. Így történt Misi esetében is. Kb 1 óra elteltével már szinte észre sem vette a kamerát a kezemben,  csupán beszélgettünk s követte a kéréseimet a beállásokban. Nagyon jó kis fotózás volt.
Ezt követően nekem még sok utómunka kellett, hogy az itt látható képeket így bemutathassam. Ennek az egyik oka, hogy a studióban készült fotók monoton háttereit az eredeti terveimnek megfelelően néhány képnél ki kellett cserélnem. Talán az sem meglepetés, hogy most csupa fekete – fehér képet láttok itt.
Bízom benen, hogy nem csak Misinek, de Nektek is tetszenek majd ezek a képek. Misi ezt mondta a képekről:

“Nagyon nehéz volt a választás. Mindegyik kép hűen tükrözi gazdáját. Hát ilyen vagyok, köszönhető szakmai tudásodnak is. (Mikor voltunk a búza tarlón, és hogy került a ló az “asztalra”)?  Zseniális midkét kép!!!

Köszönöm, hogy foglalkoztál velem. A képek alapján másként látom magam, mint reggelente a tükörbe nézve, amikor borotválkozom.

Barátsággal, Misi”