Akt fotózás a Fészek Studióban
Évek óta készítek portrékat stúdióban, utazásaim során vagy akár utcai fotózás alkalmával, de az aktfotózás eddig kimaradt az életemből. Mindig keresem az új kihívásokat, azokat a területeket, amelyek révén közelebb kerülhetek ahhoz a kérdéshez: mi az, ami egy alkotást igazán egyedivé és művészileg értékessé tesz? Mitől lesz egy kép nem csupán egy jól sikerült felvétel, hanem az én képem – sajátos, különleges, másoktól eltérő?
Nemrég egy kedves fotós barátom – aki festőművész is – felvetette a Rákosmente Fotóklubban, hogy szervezzünk egy aktfotózás workshopot. Tudott egy modellt, akit már korábban rajzolt és festett is, így biztos volt benne, hogy alkalmas lenne a feladatra. Az ötletből egy kiváló műhelymunka született, amelyen tizen vettünk részt a Fészek Stúdióban. Bár a tér nem volt túl tágas, ahogy mondani szokás: sok jó ember kis helyen is elfér – és mi is sikeresen alkalmazkodtunk a helyzethez.
A szervezés és a koncepció
Klubvezetőként és szervezőtársként felelősségem volt abban, hogy a résztvevők megvalósíthassák elképzeléseiket, és valóban alkotó módon közelíthessenek a fotózáshoz. Több előzetes beszélgetést folytattunk, sőt inspirációs mintaképeket is gyűjtöttünk, hogy mindenki lássa, merre indulhat el. Ennek eredményeként két fő világítási technikát határoztunk meg:
- High-key világítás – világos háttér, dominánsan fehér tónusok, finom, lágy hatás.
- Low-key világítás – sötét tónusok, drámai fény-árnyék játék, markáns kontrasztok.
A pózokat egy forgó rendszerben instruáltuk: minden résztvevő egy meghatározott sorrend szerint adott utasításokat a modellnek, miközben a többiek is fotózhattak más szögekből, figyelve arra, hogy ne zavarják az éppen irányító fotóst. Ez a módszer hatékonyan működött, és a workshop végére már szinte rutinszerűen váltogattuk egymást.
Anna – a modellünk
Nem lehet szó nélkül elmenni Anna mellett, aki végig kiválóan együttműködött velünk. Fiatal modellként elsősorban festők és rajzolók előtt pózolt, így számára is új helyzet volt, hogy tíz különböző fotóstól kap instrukciókat. Az első percek bizonytalansága után azonban gyorsan alkalmazkodott, és egyre természetesebbé vált számára az irányított mozgás.
A fotózás menete
Mivel tíz fotós között kellett elosztanunk a rendelkezésre álló időt, nem volt lehetőségünk gyakori világításváltásra. Állandó fényeket használtunk, így elkerültük a vakuvezérlés problémáit. Időnként finomhangoltuk a lámpák szögét, ha mindenki egyetértett, és alkalmanként kiegészítőket is bevontunk a változatosabb kompozíciók érdekében.
Összességében remek hangulatban telt a workshop, és úgy érzem, mind Anna, mind a résztvevők elégedetten távoztak. Már a stúdióban egyértelművé vált, hogy a képek utómunkálatai nem lesznek egyszerűek, mivel Anna bőrén apróbb bőrhibák és gyermekkori bárányhimlő nyomai láthatóak voltak. Míg a festők ezeket figyelmen kívül hagyhatják, a fotósok számára ez plusz feladatot jelentett. Természetesen mindez semmit sem von le Anna bájából és szépségéből, csupán technikai kihívást adott a képfeldolgozás során.
A végeredmény
Az alábbi képek talán a legjobban sikerült felvételek a workshopról. Nem állítom, hogy ezek lesznek a New York-i fotógalériák legkeresettebb darabjai, de számomra mégis fontosak: tükrözik azt, ahogyan én láttam Annát, az ő nőies szépségét – mindezt a saját fotós stílusomon keresztül. (Már ha van ilyen… de remélem, van. 😊)
