Portrék bátor jelentkezőkkel – egy spontán projekt története

2025 decemberében, egy kósza gondolat hatására, felhívást tettem közzé Facebook-ismerőseim körében: aki úgy érzi, van kedve, bátorsága és elegendő ideje, jelentkezzen nálam, és készítek róla egy portrésorozatot a saját stúdiómban. Őszintén szólva eleinte azt hittem, senki nem fog jelentkezni. Végül mégis akadtak bátor vállalkozók – bár nagy bátorságra talán nem is volt szükség, hiszen előre jeleztem: nem harapok.

Elsőként egy régi fotós ismerősöm, Endre jelentkezett, aki valaha a Rákosmente Fotóklub tagja volt, ma pedig már saját klubot vezet. Úgy tűnik, a különböző klubszemléletek sem rendítették meg a belém vetett bizalmát. A fotózás jó hangulatban telt: beszélgettünk, kísérleteztünk, és a végén Endre elégedetten távozott – néhány igazán erős portréval gazdagodva.

Másodikként Eszti vállalkozott a fotózásra. Az ő esetében valóban szükség volt némi belső és külső bátorításra is. Úgy keresett meg, hogy „önbizalom-növelő” fotózást szeretne. Kapva kaptam az alkalmon, és felvetettem egy régi fotós elképzelésem megvalósítását, amelyhez karaktert kerestem. Eszti nyitott volt az ötletre, és a projekt kedvéért sminkes-testfestő segítségét is igénybe vettük Kriszti személyében. Az elkészült képek talán már sejtetik egy hosszabb, több szereplős fotósorozat első fejezetét. A folytatás – új karakterekkel – hamarosan következik.

Harmadik modellem Gellért volt, egy régi munkatársam 18 éves fia. Szobrásznak tanul, és már az első pillanatban feltűnt különleges megjelenésével. Nemcsak magas termete, hanem a fülében viselt, világító, csillár formájú fülbevaló is azonnal magára vonta a figyelmet. Korábban festőknek már többször modellt állt, de fotózáson most vett részt először. Úgy érzem, nem bánta meg – és én sem. Egy izgalmas, színes egyéniséget ismertem meg benne, és remélem, hogy a róla készült portrék ezt az egyediséget hitelesen visszaadják.

A mostani beszámoló negyedik szereplője Dorka volt, kedves fodrásznőm unokahúga. Fiatal, bájos és visszafogott személyiség, aki kíváncsisággal vegyes izgalommal érkezett. Édesanyja is elkísérte, aki büszkén, néha egy kis iránymutatással segítette a fotózás folyamatát. Az eredmény megerősített abban, hogy egy hétköznapi, „civil” fiatal lány is lehet kiváló portréalany – ha teret és figyelmet kap.

Ahogy korábbi stúdiófotózásaim során, most is előzetes fényterveket készítettem az Elixxier – Set.a.Light 3D szoftver segítségével. Mindegyik fotózásnál három Godox vakut használtam: két 600 Ws teljesítményűt (AD600Pro / DP600Pro III) és egy AD200Pro-t. A hangulat kialakításához különböző fényformálókat vetettem be – 90 cm-es parabola, 60 cm-es mini dome, 120 cm-es octobox, 30×120 cm-es stripbox, reflektor –, valamint kiegészítőket, például gobo vetítőt és füstgépet. A modellek fekete és szürke háttér előtt, illetve téglamintás falnál kaptak helyet.

A fotózások során én magam is rendkívül jól éreztem magam. Ugyanakkor nem tagadom: egy-egy három-öt órás portréfotózás komoly koncentrációt és energiát igényel.

De amikor visszanézem a képeket, újra felmerül bennem a kérdés:

Megérte a fáradtságot?